Egészen kisgyerek korom óta Star Trek rajongó vagyok. Mindig egy olyan szobára vágytam mint egy űrhajó belseje. Ahogy nagyobb lettem, lépésről-lépésre hatalmasabb tervek születtek a fejemben. Egyre jobban berendeztem a lakást.
Grandiózus terveim már a ház külsejét is átszabták. Arról álmodoztam, hogy milyen hatalmas űrhajó házam lesz. Úgy éreztem, ha lenne egy ilyen házam, azzal enyém lenne az egész univerzum.
Le is rajzoltam, sőt igen színvonalas terveket készítettem. Annyira izgalmasnak találtam, hogy minden apró kis részletet gondosan megterveztem. Elhatároztam, hogyha nagy leszek, megvalósítom ezt az álmot.
Elérkezett az idő, "nagy" lettem.
Valami azonban megváltozott. Eltűnt a gyerekkori lendületes formák iránti vágy. Nem vonz már az ellenséggel való küzdelem. Nem akarok már idegen lényeket vendégül látni. Már nem akarom az egész univerzumot. Megelégszem egy hangulatos, kényelmes otthonnal.
Elővettem a régi rajzokat. Az egészet ridegnek és barátságtalannak tartom. Persze vannak benne érdekes részletek, amit ma is el tudnék képzelni, de mégis hiányzik az egészből az a melegség, amire ma vágyom.
Nemrég találkoztam egy luxus ingatlannal a weben, ami nagyon sokban hasonlít az én terveimhez.
Úgy látszik van, aki még magában hordozza a gyermekkori fantáziáját és képes megvalósítani az elképzeléseit. Tony Owen, aki a házat tervezte, biztosan ilyen ember. Az ausztrál tervező több munkája olyan, mint egy hatvanas évekbeli sci-fi díszlete. A síkok úgy torzulnak, mintha nem is az anyagot, hanem a teret görbítette volna meg. Hófehér tiszta elemeket használ, amelyeket lendületes ívekkel tör meg. A nyílászárók olyanok, mintha egészen más funkciójuk lenne.
A belső tér főbb elemeit is átitatta a retro. Kirk kapitány itt piheni ki a csaták izgalmait. Meghívja a gyermekkori énemet és a tojáshéj kandalló mellett mesél neki. Megígéri, hogy egyszer majd nekem is részem lesz hasonló kalandokban.
Forrás: CONTEMPORIST
